Tejinárium

Miként más ünnepeknek, így a húsvétnak is megvannak a maga talányai, amelyekre a válaszok nem feltétlenül egyértelműek. Óhatatlanul szembesülhetünk például olyan kényelmetlen kérdésekkel, mint: miért éppen a nyúl a húsvét jelképe, mi köze van mindennek a tojáshoz és honnan ered a locsolkodás hagyománya? Az alábbiakban igyekszünk feltárni a válaszokat, részben azért, mert a tudás hatalom – de legfőképp talán azért, hogy gyermekeinknek is helytálló magyarázatot adhassunk.

Honnan is jött az a bizonyos nyúl?

A húsvét kétségtelenül a legkiemelkedőbb keresztény ünnep, hiszen ekkor emlékezünk meg Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról. Bár a vallásos szövegekben sehol sem szerepel a nyúl, mint olyan, valamiképp mégis az ünnep egyik legközkeletűbb jelképévé lett az idők során. Hogy vajon miként született, nem tudhatjuk pontosan. Annyi bizonyos, hogy története a XVI. századi Németországba nyúlik vissza, ahol a parasztok annak idején gyöngytyúkot vittek a földesuraknak húsvéti ajándék gyanánt. Bizonyos nyelvészek úgy vélik, a gyöngytyúk és a nyúl német megnevezései hangzásban könnyen összetéveszthetők. Nem kizárt, hogy éppen ebből ered a tojást tojó nyúl képzavara. Akárhogy is, hazánk húsvéti jelképei közé csak mintegy kétszáz évvel később, vagyis az 1800-as évek derekán ékelődött be.

A húsvéti nyuszi felbukkanásában ugyanakkor nagy szerepet játszhatott az is, hogy mind a nyulat, mind pedig a tojást a termékenység szimbólumaiként tartották (és tartjuk) számon. A feltámadást jelképező tojás, a tojásdíszítés hagyománya azonban alighanem még nagyobb múltra tekint vissza. A honfoglalás előtti avar sírokba karcokkal ellátott tojásokat helyeztek, azaz a tojás, mint a feltámadás motívuma feltehetően több évezredes.

A húsvét ma

Aligha akad olyan ünnep, amely ne esett volna át kisebb-nagyobb változásokon az idők folyamán. Természetesen a húsvéttal sincs ez másképp. Némely szokásnak napjainkban már nincs gyakorlati haszna, vallási vonatkozása pedig a feledés homályába merült. A locsolkodás hagyománya ezt remekül példázza. Vidéken több helyen a mai napig is vízzel, kútvízzel öntik le a lányokat, a víznek ugyanis megtisztító és megújító erőt tulajdonítanak. Egyesek szerint a locsolkodás szokása vallási alapokkal is bír, mivel a Biblia szerint a katonák is vízzel igyekeztek lelocsolni a feltámadást hírül vivő nőket, hogy lecsillapodjanak. Napjainkban azonban víz helyett inkább illatos kölnivizet használunk.

A locsolkodás szertartása után a régi időkben szalonnát, tojást és persze hímes tojást kaptak a legények. Ez utóbbit különböző zöldségek levével festették meg, szemben a ma használatos mesterséges színezőanyagokkal. A szerelmespárok ekkoriban kiváltképp szerették a festett tojásokat, hiszen a megfúrt tojásokban elrejtett levelekkel könnyen szerelmet vallhattak egymásnak. A tojásfestés, a tojások ajándékozásának hagyománya mára már jelentősen megfakult. Napjainkban inkább a csokoládényulak és csokitojások dominálnak, megvendégelés helyett pedig zömében zsebpénzt kapnak a locsolkodók.

A nagyvárosokban értelemszerűen kisebb jelentőséget tulajdonítanak a húsvétnak és vallási jelképeinek. Mindazonáltal semmiképp sem jelenthetjük ki, hogy az eredeti húsvéti hagyományok halódnának, hiszen az ország számtalan régiójában mind a mai napig fel-felelevenítik őket.

Az alábbi linkre kattintva láthatjuk, hogy milyen gazdag húsvéti program vár ránk országszerte. Amennyiben a modern húsvéti hagyományoknak hódolunk, akkor sincs okunk lelkiismeret-furdalást érezni. A fontos az, hogy jól érezzük magunkat és kikapcsolódjunk.

A húsvéti programokat ide kattintva megtekintheti