Képzeljük el, amint a hosszú utazást követően végre megérkezünk álmaink nyaralóhelyére. A végtelennek tűnő dolgos hétköznapok és kemény munka után kiereszthetjük a gőzt. Ahogy leszáll az éj, kimerülten ágyba fekszünk, hogy kipihenjük az utazás fáradalmait. Már épp leragadnának szemeink, amikor észvesztő hangzavar veszi kezdetét. Mi lehet ez? A falat bontják? Nem! Hamar kiderül, hogy a szomszédos szórakozóhelyen indult be az élet. Velőtrázó basszus és elszabaduló decibelek uralják az éjszakát, esélyt sem adva a nyugodt alvásnak. Nem a szórakozóhely a hibás. És a szálloda sem. Egyedül magunkat okolhatjuk, ha nem körültekintően választunk szállást.
Bizony, nem könnyű eldönteni, hogy hol töltsük nyaralásunkat. Annyi mindenre figyelni kell! Épp ezért érdemes egy kis időt és kutatómunkát szánni rá! A szállásunk, a környezetünk és úti célunk lehetőségei nagymértékben meghatározzák, hogy milyen emlékekkel térünk haza a kalandról. Amennyiben kisgyermekkel kelünk útra, feltétlenül ellenőrizzük, hogy leendő szállásunk mennyire bababarát. Gondoljuk át kisgyermekünk megszokott napi programját és nézzük meg, hogy mindezekből mi valósítható meg nyaralásunk alatt. Nem szerencsés túlzottan felborítani a napi rutint.
Sok gondot okozhatnak az allergiás tünetek is. Az internet segítségével ma már könnyedén ellenőrizhetjük, hogy a kiválasztott helyszínünk veszélyes-e ilyen szempontból. A mediterrán térség és a tengerpart kifejezetten jó döntés lehet, hiszen a sós levegő, valamint a déli országok növényvilága elősegíti az allergiás tünetek gyógyulását.
Amennyiben gépkocsival indulunk nyaralni, ne csupán a benzinköltséggel kalkuláljunk, hanem az esetleges autópályadíjakkal is. Az sem mindegy, milyen útravalót pakolunk az autóba, hiszen bizonyos élelmiszereket nem engednek be egyes országokba. Indulás előtt tájékozódjunk egy kicsit, így biztosan nem fordul elő, hogy a határon egy egyenruhás bácsi szúrós szemmel mutogat a csirkés szendvicsünkre.
Bárhova is utazunk, egy kis felkészüléssel sok kellemetlen pillanatot előzhetünk meg. Ugye megér fél óra tájékozódást egy kéthetes felhőtlen nyaralás?
Nyaralás idős korban, azaz nagyi a beachen
Attól még, hogy szüleink nyugdíjas korba lépnek, ugyanúgy vágyhatnak kimozdulni, világot látni. Kicsit talán már öregecskén mozognak és fáradékonyabbak, de ez nem jelenti azt, hogy egész nap a négy fal között kell üldögélniük. És ha belegondolunk abba is, hogy kiskorunkban ők vittek minket nyaralni, úgy végképp beláthatjuk: ideje viszonozni mindazt a sok élményt, amit gyermekként tőlük kaptunk.
Néhány szabályt azért érdemes betartanunk, ha idősebb családtagokkal kelünk útra. Kalkuláljunk több pihenést a programba és lehetőleg ne a legforróbb helyszíneket válasszuk úti célul. Sajnos hazánk az elsők között van a szív-és érrendszeri megbetegedések listáján. Amennyiben valamelyik szülőnk is hasonló problémákkal küzd, úgy felejtsük el a meleg partokat. Az élmény ugyan csábító, de komoly megterhelést jelenthet a korosodó szervezetnek. Ha viszont elviselhető a hőmérséklet, és szívproblémák sem jellemzőek, akkor a tengeri fürdőzés kifejezetten ajánlott. Szörfdeszkára persze ilyen esetben se parancsoljuk fel a nagyit, de egy nyugodt pancsolás hasznos lehet. A tengervíz magas só- és ásványanyag tartalma kimondottan jót tesz csontoknak, ellazítja az izmokat és növeli oxigénellátást is. Igazi relaxáló fürdőben lehet részünk.
A közös városnézésről sem kell lemondanunk! Arra figyeljünk, hogy a hosszú, kimerítő események helyett inkább több, de rövidebb programot válasszunk. Ne feledkezzünk meg a gyógyszerekről sem! Idősebb korban bizony már fontos szerepet kapnak a rendszeresen szedett medicinák. Előfordulhat, hogy idősebb családtagunknak is szednie kell valamiféle orvosságot. Amennyiben nem térünk vissza a szállásra napközben, úgy mindenképpen vigyük magunkkal a szükséges gyógyszereket.
Egyszóval az előrelátó tervezés után nyugodtan útnak indulhatunk a korosabb családtagokkal is. A közös út talán egy kicsit több figyelmet és türelmet jelent a részünkről, de szüleinktől még ennél is több törődést kaptunk annak idején.
A fürdőruha története
Minden korszaknak és nemzedéknek megvannak a sajátosságai. Még száz évnek sem kell eltelnie ahhoz, hogy ami egykor megbotránkoztató volt, az napjainkban természetes és elfogadott legyen. Így van ez a fürdőruhával is, amelynek története több évezredes múltra tekint vissza. E hosszú evolúció során a merész modellektől a szemérmes darabokig elképesztő változásokon ment keresztül a vízparti viselet. A viktoriánus kor előkelő hölgyei egy apró sikkantás után ájultan roskadnának a földre, ha egy rövid időutazás után meglátnák napjaink átlagos fürdőruha felhozatalát. Ugyanakkor mi is tágra kerekedett szemmel figyelnénk az említett korszak fürdőgépeit. A fából készült szerkezetek kétéltű öltözőként szolgáltak. A szemérmes úri hölgyek beléptek a kerekes házakba a parton, ott egymagukban átöltöztek, majd a fürdőgépet a vízbe tolva átadták magukat a fürdőzés örömeinek. Csupán akkor evickéltek ki a házból, amikor a víz már a nyakukig ért. Így illetlen szemek véletlenül sem láthatták meg a hölgyek fedetlen testrészeit. Persze a biztonság érdekében a fürdőruha is mindent eltakart. Leginkább a megszokott utcai viselethez hasonlított, némi könnyítéssel.
Az ókorban ennél lényegesen kényelmesebb és szabadabb viseletet engedett az illem. Hiszen mi lehet kényelmesebb és szabadabb, mint a meztelen fürdőzés? A görögök és rómaiak gyakorta és szenvedélyesen hódoltak a pőre lubickolásnak, de olyan korabeli mozaikok is megmaradtak az utókornak, amelyeken a hölgyek a maihoz hasonlatos kétrészes fürdőruhát viselnek.
Telt-múlt az idő és beköszöntött a sötét középkor. Vagy inkább sötét és száraz középkor… A fürdőzés élménye ugyanis eltűnt. A közemberek, de még a nemesek is jó esetben csupán tisztálkodás céljából merültek vízbe, ám közel sem rendszeresen. A kivételt talán csak a török fürdők jelentették, ám hazánk történelme – e korszakot tekintve – nem a törökökkel közös élményfürdőzéstől hangos. Így a fürdőruha szerepe is jelentéktelenné vált, csupán a hosszúra szabott fürdőingről tesznek említést a krónikák.
A tizennyolcadik században aztán ismét felfedezték a fürdőzés és úszás örömeit az emberek. No persze nem tangában gázoltak a hullámok közé, annak még nem jött el az ideje. Sokkal inkább a visszafogott, diszkrét öltözék hódított. A nők vastag anyagból készült hosszú köntöst viseltek, amely akkor sem fedte fel bájaikat, ha vizessé vált. Sőt! Nehezéket is varrtak a ruha alsó szegélyébe, így egy huncut hullám még véletlenül sem tudta meglebbenteni fürdőruhájukat. A tizenkilencedik század fürdőgépeiről már esett szó. A kor szigorú erkölcséhez hosszú felsőrész és vastag fekete harisnya tartozott. Már csak mosolygunk e különös viseleten, ám abban az időben éppoly természetes volt, mint manapság a bikini. A húszadik századi fürdőruhadivat sem úgy kezdődött, ahogy végül az ezredfordulón végződött. Az ezerkilencszázas évek elején még rendkívül nagy illetlenség volt megmutatni a csupasz kezet vagy lábat. A helyzet csak a század közepén változott meg, amikor az addig mérnökemberként tevékenykedő Louis Réard megörökölte a családi csipkeverő üzemet. Gondolt egyet, és igazán merészen újította fel a vállalkozás termékportfólióját. Az 1946-ban bemutatott első bikinijét hatalmas botrány kísérte. Hivatalosan minden létező fórumon elítélték és számos országban betiltották a ruhadarabot. A hölgyeket (és persze a szemüket legeltető férfiakat) azonban mindez egyáltalán nem érdekelte, így a következő években a bikini egyre inkább elfogadottá vált.
A legutolsó jelentősebb mérföldkő a kilencvenes években bevezetett push-up megoldás volt, amely egy kis trükkel nagyobb kebleket varázsolt a hölgyeknek. Manapság egyre inkább visszatér az egyrészes fürdőruha, persze korunk szabadabb elveihez igazítva. Csábos kivágásokkal, mély dekoltázzsal, színes fodrokkal. És hogy mit hoz a jövő? Azt nem tudhatjuk. Lehet, hogy húsz év múlva már tetőtől talpig beöltözve úszunk egy merülésgátló anyagban, de az is előfordulhat, hogy a bikinik és tangák még a mainál is kevesebbet takarnak. Bármi is lesz rajtunk, a fürdőzés és úszás élményén remélhetőleg mit sem változtat.